A kép már kitisztult
és jól láthatom,
hova visz,
merre tart ez az út…
Dobd el mítoszát,
úgy nézd embered,
s látod majd,
honnan jött,
mivé lett…
Te hittél Istennek,
de azt is elhitted,
mit rólad hirdetnek,
mert elszédít a szó
A jót, amit tettél,
majd elfújja a szél,
mert fontosabb lett önmagad,
mint egykor volt –a cél!
Halljad nekem nem tetszik ez!
Arra kérlek csupán,
hallgass ma meg!
Emlékezz rá,
hogy mindig én voltam
a jobbkezed
Egy nap gyűlöl majd meglásd,
Mind, aki várt, mint Messiást
Hitvány salak lesz,
mi most még szent
Utunk kezdetét
én nem feledtem…
hogy hittünk akkor
egy jobb életben
Ember voltál,
de isten lettél
köztünk végül már…
S ne hidd,
hogy bennem már nem él
mindaz, mit tőled kaptam én…
mégis úgy tűnik,
hogy messze jársz
Mondjad, vajon tudod-e még;
honnan jöttél
és ki állt mögéd?
Nézd az elnyomást,
érezd a terhet,
mitől görnyed
itt a nép
Engem rémít a tömeg…
félek, hogy túl messzire megy…
és akkor tudhatod,
hogy ránk mi vár…
tudod jól…
halál
Kérlek,vigyázz, közel a baj!
Lásd, az ember
csupán élni akar!
Vannak híveid,
de mind vakok
Ne várj így tőlünk jót
Minden gondjuk már az ég
Itt csak testben vannak rég
Lásd, az egész – végül mivé vált
Mért lett rossz, mondd mivé vált
Mért lett rossz, mondd hát
Azt kérem: hallgass végig egyszer,
hallgass meg
Válaszolj nekem, kérlek
megint magamnak bár most ittam...
2007.07.22. 17:34 | Róza | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://amarillisz.blog.hu/api/trackback/id/tr28123033
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
