Igazából, megint nem tudom, mit írjak. Ennek következményeképpen, ismét valami (elme)beteg dologgal foglak elkárhoztatni, illetve, hogy elkápráztatni titeket. Tehát, mivel tudom, hogy senkinek nincsen semmi baja, természetesen rajtam kívül, hát most sírok ide pár sort, aztán elmegyek a cukrászdába, és megnézek egy filmet.
(a következő dokumentumot, csak akkor olvasd el, ha tudsz sajnálni miatta, mert nekem most az kell) ..ja és 10 éven aluliaknak nem ajánlott, de ajánlanám nekik, a fűrész második részét…
Tehát vásároltam a t***o nevű, bevásárlóközpontban. ( nem akarok márkanevet kiírni mert még a végén senki nem megy oda,, bár akinek a veleszületett intelligenciája, nem hallt még éhen, az rájöhet a dolog nyitjára) Nos de tehát vásároltam. Természetesen nem egyedül, és természetesen nem az én pénzemen, sejthető mód nem magamnak. Az ok, amiért az emberi kultúra eme tömött fellegvárába utaztam, nem volt más, mint hogy elhagyni készülök az országot. (na most jöhet a kaján vigyor). Igen a gyengébbek is kezdik már kapizsgálni , hogy ez a betűkombináció azt jelenti, hogy nem leszek itthon. Holnap azaz 10. ilyenkor éppen egy tömött buszon fogok átrobogni a Magyar, Román határon. ( és igen útlevelem is van,) tehát nem egy bevándorlási akció előkészületeit látjátok. Nos de mint mondottam éppen egy buszon fogok robogni. Az időt megnézve 8:02. ha viszonyítok akkor rádöbbenek, hogy most a leépülési folyamatom, pengekereséses szakaszánál fogok tartani.
De tulajdonképpen jó lesz, csak ugye a buszokhoz fűződő viszonyomról már tudtok. Nos de egy új ország, ha nem is távoli de tökéletesen más. Egy új ország, nem csak új nyelvet, új embereket, de egy szeletnyi olyan életet jelent, amihez nem lenne közünk. Nem csak sok dolgot fogok látni, de érezni is, és mivel faluturizmusban leszünk valószínűleg gondolni is…
Egy szóval nem leszek egy hétig. Pontosabban vasárnap jövök haza, és a regenerálódási folyamatra számolj még, 1 napot.
