Tehát nyilatkozom. Minek? Nem tudom. Lényegében a napi egyhangúság tetőfokán üldögélve, azon elmélkedem miről kéne nyilatkoznom. Hát mesélek. A minap, elmentem egyik kedves rokonomhoz. A buszon, amit, a helyváltoztatáshoz alkalmaztam, üldögélt egy fiatalos öregúr. A busz eleve egy frusztráló hely. Nem csak, hogy kicsi tele van emberekkel, de még átható mosatlan citromszagot is produkál, a „tökéletesen új” bőrülések jóvoltából. Tehát egy frusztráló hely, a mi meglepő mód unalmas, és hosszas időtöltésre abszolút alkalmatlan.
De mint isten egy bukott és igencsak elcseszett angyalkája, ott üldögélt az unaloműző öregúr. Hát tudjátok hogy van ez. Ketten ültök a buszon, és az elején reménykedsz, hogy nem jön oda hozzád, talán nem.. talán.. és akkor biztossá válik a számodra , hogy a társalgás elkerülhetetlen… hát igen. Tehát elkezdtem beszélgetni ezzel a kedves öregemberrel, első ízben átrágtuk magunkat, az időjárás roppantmód frusztráló kérdésein. Első sorban itt a drága harmadik évezred ködös mocskos sáros lucskos hajnalán, időjárás eleve egyenlő a globális felmelegedéssel. A bácsi kiterjesztette absztrakt elképzeléseit, a kínai gyorséttermek által használt olaj, sokrétű (értsd automobilok, buszok .stb.) üzemanyag deformációban alkalmazott felhasználásáról. Ezek , meglepő mód eléggé érdekesnek bizonyultak, de mint minden beszélgetéskor, amit az ember, kedves öregurakkal folytat buszokon miközben azon elmélkedik, vajon hol aludt a bácsi az elmúlt éjszaka.. tehát mint minden ilyen barátságos konferáláson a helyzet kezdett degradálódni. Mikor elértem az általam áhított megállót, éppen ott tartott a beszélgetés fonákja, hogy Jézus, magyar volt. És a kárpátokból származott. Igen. Hosszas bólogatás és egyetértés után megtudtam többek között azt is, hogy Michelangelo művészúr, Dávid nevezetű mesteralkotása,
Csak egy másolat, és egyébként a kormány eltitkolja a parajellenségeket, amik a lánchidat sújtják,.. hm hát igen úgy döntöttem jobb, ha a táskámban lévő extra szűz olívaolajról kezdek asszociálni, és mellőzni próbálom a tudatomból az önjelölt filozófus barátomat. Egyszer csak észreveszem, hogy a telefonom agresszivizál. Jóanyám értesített a meleg otthoni fészekből, hogy nem is kellene elmenni az említett rokonhoz, mert hogy nem régen kapott egy értesítést, hogy a személy nem tartózkodik otthon. Ismét a pechszériám építgetésében tettem hatalmas lépéseket, azonban ami sok az sokk. A következő megállónál megköszöntem a beszélgetést, és elhagytam a helyszínt. A kegyelem döfés azonban még hátra volt, a bácsi a lelkemre kötötte, hogy olvassam el a következő olvasmányt a mivel ő megajándékoz. Na és mi volt az? Egy őskövületnek is idős, matematikai kéziszótár… no komment
