Alkonyat van most ott kinn s benn a szívekben.
Derengő sejtelem, emberként árva lelkem.
Mert mit is keresne az kit már megtalált,
Százféle döghalál, s megtépett minden ág.
Nyugodt az este, mint vászonra feszített,
Festett képzelt világ, elaltatja a szívet.
S a fák között melyek olajból most éppen összefolynak,
Bóbiskol a sűrű lomb, remény a bujdosóknak.
Miért vártad, hogy eljön?
Hisz már megölted magad
Bosszút is hiába mormolsz,
10 napot élsz egy alatt
365 öt, így felszorzol egészre
Gondold csak végig józanul,
Hogy menyit élsz egy évbe
S így az éveket meg
Oszt el egy földi élttel,
Nevess, nagyot s ismerkedj meg
A koporsó melegével.
kéz a kézben leszünk.
