Adjon az isten mindenkinek boldogságot, sikert, szeretetet. Csak azt ne adja senkinek se, hogy sikerre, szeretetre, és boldogságra vágyjon. Hiába.  Minden ember szíve, egy titkokkal teli virágoskert, mennyi szépséges rózsával, tüskékkel teli rózsával.., mert minden ember lelke, belül nagyon is szét van szaggatva. És sajnos minél halkabban haldoklik valaki, annál hatásosabb a tövis. Mint a méreg, amit nem lehet kimutatni. A méreg, ami lassan öl, és nem jár nagy lázzal, mert a lelket égeti el. Miért hogy senki, de senki nem veszi észre, hogy a mosolygó legmenőbb, valójában ebben a mosolyban már a koporsót üdvözli? És én sem látom. Mert ember vagyok. És rajtam sem látják mert emberek. Ez a mi kis egyéni drámánk. Ami kaphatna Oszkárt,,, de nem jelölik, hiszen mindenki magára ismerne benne, meg sem nézi. A világ becsukja a szemét. Mi is becsukjuk. Majd az öngyilkos tinédzserek, a kipusztult esőerdők, az alkoholisták a drogosok tömegsírja felett kinyitjuk, öt percre,,, épp csak amíg meglátjuk ránk is ez vár.