Immortal

 Először is tisztázzuk. Én nem vagyok, pesszimista, mint ahogyan asztat, már kinyilatkoztatták páran…. Csak az optimizmust reális keretek közé szorítottam. És miután hogy itt ezzel a bejelentéssel végeztem is, hát szeretnék közzétenni valamit. Nem régiben mikor a tv előtt tettem a semmit, és egy jó adag kávét kortyolgattam, aminek élénkítő hatását élvezve, egyre mélyebbre süllyedtem az álmok megnyugtató birodalmába, hírtelen egy számomra frusztráló szó jutott el az agyamig. Ennek köszönhetően se perc alatt visszatértem a valóvilágba, és rátapadtam a tv képernyőjére.

Gondolom mindenkit, érdekel mi volt ez a csodálatosan élénkítő dolog, ami hatott rám. Hát egy dokumentumfilm. Persze a piszkos fantáziájúaknak, most biztosan kaján vigyor kúszik az ábrázatukra

De mielőtt elkezdenének asszociálni, van egy bejelentésem. Nem sex csatornát néztem.. bocsi ha elrontottam a napod. Na szóval tehát egy átlagos dokumentumfilmről van szó, ami a II világháború rejtelmeibe kutakodik. Ezzel a témával kapcsolatban úgy gondolom senkinek nem kell bekonferálnom, miről is van szó, mert alapfokon rájön, hogy nem egy új űrlövöldözős számítógépes játékról beszélek.

Nos, tehát a témával kapcsolatban, meghallgattak egy csomag nyilatkozatot. És egy antipatikus fiatalember, közölte, hogy a háború során megtörtént emberirtások nem történtek meg. na ehhez szeretnék végeredményben kommentelni.

Kedves emberiség. A II világháború alkalmával, rengeteg embert gyilkoltak le, kínoztak meg csupán a hovatartozásuk miatt. Na most, mivel nem szeretnék átlagos adatokat, sorolni,, úgy gondolom feldobom a  labdát, és rákérdezek. Aki ránéz egy embertársára, és látja, hogy más színű a bőre, és az állampolgársága,, és ezek után kijelenti, hogy ezt ki kell íratni, mind ezen tényezők miatt, mert alsóbbrendű…nos hát kérdem én, intelligenciában melyik  szorul nagyobb erejű korrepetálásra?

És a gyűlölet még ma is, még most is hatalmas. Hát tényleg nem tanulunk semmiből?

Úgy tűnik. Bár kételkedem benne, hogy aki a bőrszín alapján ítél, avagy ítél el, az inteligens eber, és felőlem akár lehet fehér sárga de még akár kék is… szánalmas az efféle kapaszkodás, mert senki nem lesz több ember attól, hogy belerúg egy másikba. Nem akarok hegyi beszédet tartani,

Sem prédikálni csak egyetlen szót szeretnék ide kiírni mint szimbólum: EMBER: és erről lehet most asszociálni.  

Tehát nyilatkozom. Minek? Nem tudom. Lényegében a napi egyhangúság tetőfokán üldögélve, azon elmélkedem miről kéne nyilatkoznom. Hát mesélek. A minap, elmentem egyik kedves rokonomhoz. A buszon, amit, a helyváltoztatáshoz alkalmaztam, üldögélt egy fiatalos öregúr. A busz eleve egy frusztráló hely. Nem csak, hogy kicsi tele van emberekkel, de még átható mosatlan citromszagot is produkál, a „tökéletesen új” bőrülések jóvoltából. Tehát egy frusztráló hely, a mi meglepő mód unalmas, és hosszas időtöltésre abszolút alkalmatlan.

De mint isten egy bukott és igencsak elcseszett angyalkája, ott üldögélt az unaloműző öregúr. Hát tudjátok hogy van ez. Ketten ültök a buszon, és az elején reménykedsz, hogy nem jön oda hozzád, talán nem.. talán.. és akkor biztossá válik a  számodra , hogy a társalgás elkerülhetetlen… hát igen. Tehát elkezdtem beszélgetni ezzel a kedves öregemberrel, első ízben átrágtuk magunkat, az időjárás roppantmód frusztráló kérdésein. Első sorban itt a drága harmadik évezred ködös mocskos sáros lucskos hajnalán, időjárás eleve egyenlő a globális felmelegedéssel. A bácsi kiterjesztette absztrakt elképzeléseit, a kínai gyorséttermek által használt olaj, sokrétű (értsd automobilok, buszok .stb.) üzemanyag deformációban alkalmazott felhasználásáról. Ezek , meglepő mód eléggé érdekesnek bizonyultak, de mint minden beszélgetéskor, amit az ember, kedves öregurakkal folytat buszokon miközben azon elmélkedik, vajon hol aludt a  bácsi az elmúlt éjszaka.. tehát mint minden ilyen barátságos konferáláson a helyzet kezdett degradálódni. Mikor elértem az általam áhított megállót, éppen ott tartott a beszélgetés fonákja, hogy Jézus, magyar volt. És a kárpátokból származott. Igen. Hosszas bólogatás és egyetértés után megtudtam többek között azt is, hogy Michelangelo művészúr, Dávid nevezetű mesteralkotása,

Csak egy másolat, és egyébként a kormány eltitkolja a parajellenségeket, amik a lánchidat sújtják,.. hm hát igen úgy döntöttem jobb,  ha a táskámban lévő extra szűz olívaolajról kezdek asszociálni, és mellőzni próbálom a tudatomból az önjelölt filozófus barátomat. Egyszer csak észreveszem, hogy a telefonom agresszivizál. Jóanyám értesített a meleg otthoni fészekből, hogy nem is kellene elmenni az említett rokonhoz, mert hogy nem régen kapott egy értesítést, hogy a személy nem tartózkodik otthon. Ismét a pechszériám építgetésében tettem hatalmas lépéseket, azonban ami sok az sokk. A következő megállónál megköszöntem a beszélgetést, és elhagytam a helyszínt. A kegyelem döfés azonban még hátra volt, a bácsi a lelkemre kötötte, hogy olvassam el a következő olvasmányt a mivel ő megajándékoz. Na és mi volt az? Egy őskövületnek is idős, matematikai kéziszótár… no komment

Halk derengés, egy kedves búgó hang, az álom és az éberség küszöbén. Az a bizonyos hanglejtés, amikor  az ember elképzel egy csomó fehér nyuszikát egy tökéletesen fűzöld vattaszerű réten, a nap süt, és mindenhol lila léggömbök.. és akkor ledorombolja   a hang „  ne hagyd odaégni a kacsát”  . Na igen, ez kissé illúzió tömegirtás. De hát nem baj.  Merülj , merülj tovább a puha semmiségbe és… ( körülbelül két óra múlva) a puha vatta réteken érdekes illat kezdett szállingózni.. kigyulladta  vattaerdő, a nyuszik elszaladtak és…BASZZAMEG A SÜTŐBEN ÉG A KACSA.

Következő életkép: abszolút reggeli fejjel, kétségbeesetten kiugrasz az ágyból de némi kis szétszórtság következtében csak a jobb lábaddal ami azért baj mert a bal van kívül…felszeded magad a földről, e közben félrecsúszik a szőnyeg és te megkapaszkodsz a szekrényben de az eldől, rá a magnóra amiből üvölteni kezd a  zene. Pillanatnyi adásszünet után, kiindulsz. az ajtón. Aztán mikor ismét felkelek, lenyomod a kilincset, kinyitod az ajtót,( immár ténylegesen) és rohamléptekben megindulsz a konyha felé. Kinyitod a sütőt, és magad is megdöbbenve az eléd táruló látványtól, beöntesz egy bögre kávét, mint tűzoltó rögtönzés.

Félelmetes…

Emberi szerencsétlenség. Végeredmény. Ne lebegj, soha ne lebegj.

Végtelenül lesújtva ültem a konyhában a füst, és kosz közepette és eszembe jutott egy dolog.

A mobilon be volt állítva, hogy ébresszen.  De lemerült. Én sem keltem fel, magamtól, pedig felszoktam.  Ennyi véletlen egy rakáson.. isten tényleg utál.. már most utálom az életet….pedig még anyám sem ért haza.. és ding dong . megszólalt a csengő.

 Nem tudom máshogy kinyílvánítani a véleményemet, mint hogy.. basszameg.

Hát ez is megtörtént. Igazából már régen meg kellett volna történnie, mert miért is ne történne, meg ami sorsszerű. A csalódás sorsszerű? Az élet sorszerű. A csalódás életszerű, tehát a kérdés már nem aktuális.

Tehát megtörtént, az első cigaretta füstje lassan kúszik az ég felé. Én meg ugye írok

Mindegy. .hosszútávon mindkettő halált okoz.

Először is ígéret betartsunk, hogy lássátok jó ember, vagyok.

Van nekem egy kedves ismerősöm, a nevét nem mondom el mert minek mondjam el a nevét.

(Alkalmazzuk esetében most a Liza fedőnevet.)

A lényegen ez sem változtatna, hogy ő van.  És ő bizony hosszú útra indul. Egy útra, amire nem biztos, hogy akar menni és nem biztos, hogy jó lesz.  Erre hosszas keresgélés árán találtam egy ide nem illő idézetet, tehát beírom

„ ha  valamiben bizonyosak vagyunk, akkor majdnem, biztos, hogy elbizonytalanodunk,

mert a bizonyosságban vannak elbizonytalanító mozzanatok, amelyeket a bizonytalanság bölcsen elfed.”

Hát nem tökéletesen ide illik? Egyáltalán nem . De meg kell hagyni, hogy ez sehová sem illik, és ez lenyűgöző teljesítmény pár sortól, mert még embereknek sem mindig sikerül. De ami sehová sem illik azt mindenhova teheti az ember sem jobb sem rosszabb nem lesz tőle a világ.

Tehát Liza elmegy, és a szíve itt marad, mert Liza szíve bizony nem akar elmenni innen.

Kérdés: érdemes e szív nélkül útra kelni? Vagy inkább vesszünk össze a szívünkkel? Magyarázzuk neki a kötelességet? A szívnek.. ugyan. akkor már jobb ha el sem kezdjük. Mert hogy a szív az mindig biztos a dolgában, kérdés, hogy az értelem mennyire tompítja el, és mennyire tompít el minket. Tudjátok érdekes ez. Miért tesszük, meg amit nem akarunk?

Melyik evilági hatalom kötelezhet erre? Semelyik.. Csak mi magunk.  Nagyhatalom az Én, nagy előnye, hogy soha senki nem hibáztatja, inkább mindig csak az „Ő” vagy az „ÖK” fajta dinasztiák kapnak bírálatot.  No mindegy, mondhatni „és mégis forog a föld” tehát segítsünk Lizának.

Liza: legyél bátor! ( hát ezt köszönjük szépen, már az elején sem lett volna értelme beírni, mert ha Liza nem volna bátor, akkor nem volna kérdés, hogy mit tegyen.)

Liza: legyél optimista (most tényleg ennyire rosszat akarunk Lizának? )

Biztos nem.. hát akkor  nincs más hátra mint előre.

LIZA VIDD EL A MOBILODAT!!